Kedves Negyedikesek és Szüleik!

Május hónap van, és lassan befejeződik a tanév. Tavaly szeptember óta nagyon sok minden történt a negyedikesek életében.

Először is meg kellett ismerkedniük egymással és elfogadóvá válni egymás eltérő szokásai, értékrendje és normái iránt.

Ezzel a feladattal megbirkózni nem volt könnyű, de úgy érzem sikerült. Jó közösséggé váltak és mára talán elmondható, hogy közös ügyekben, felmerülő problémákban egyként tudnak fellépni.

De nemcsak ebben „jeleskednek' a tanulóink.

Nagyon sokan és sokat tesznek az osztályban azért, hogy méltón büszkék lehessünk rájuk.

Nagyon sok rendezvényen, programon és nem utolsó sorban tanulmányi versenyeken, pályázatokon vesznek részt, amelyeken többnyire eredményesen szerepelnek. Érdeklődési körük kibontakoztatására a különböző és nagyszámú szakkör ad lehetőséget, melyre nagy lelkesedéssel járnak.

Nagyon aktívak és közreműködőek az iskolai rendezvények tekintetében is. Mindig lehet rájuk számítani, hiszen az énekkar valamint a drámaszakkör tagjainak nagy része tőlük került ki.

Színvonalas szerepléseikkel hozzájárulnak ahhoz, hogy jó véleménnyel legyenek iskolánkról szülők, diákok és a közvélemény.

A versenyeken való részvételükkel pedig öregbítik iskolánk nevét és hírül viszik, hogy milyen sok tehetséges gyerek jár a „Tompába".Lelkiismeretes felkészülésükkel kivívják mások tiszteletét.

Jótékony ügyekben is gyakorolják segítő, keresztény magatartásukat.

Mindezen érdemek mellett, nem lehet és szabad elhanyagolni az a tényt sem, hogy ezek a tanulók református iskola diákjai.

Az osztályba járó gyerekek közül sokaknak volt újszerű az a fajta szemléletmód, amit egy keresztény iskola nyújt, és ami elvárás, alapvető igény a tanulókkal szemben.

Idő kellett ahhoz, hogy megszokják és elfogadják a református szokásokat és a keresztény értékrendet. Mára ezeket a szabályokat és értékeket megismerték, elfogadták és gyakorolják. Olyan mértékben, hogy sok negyedikes kisdiák jár rendszeresen templomba a vasárnapi istentiszteletekre családjukkal együtt. Számukra ez már belső igénnyé vált. Reményeink szerint egyre több család és gyermek fog ezen alkalmakon részt venni.

Az év vége közeledtével sok munka vár még ránk: mérések, szereplések és az év végi nagy hajrá. Kevés az idő, de annál több a feladat. Bízom bennük és tudom, hogy ezeket az akadályokat is sikeresen fogják venni.

Áldás, békesség!

Schiller Ágnes és Kónya Mária osztálytanítók