Hat-KP-1-2022/1-000422
 „Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek (2022)”  
Irinyi János Református Oktatási Központ – Óvoda, Általános Iskola, Technikum, Szakgimnázium és Diákotthon (3700 Kazincbarcika, Lini István tér 1-2.)
2023.április 17-20. Erdély (Románia)

A Határtalanul! program keretében 4 napos tanulmányi kiránduláson vettünk részt.
Erdélyben tettünk egy körutat. Ez a terület 1920-ig Magyarország része volt – akkor azonban a trianoni döntés következtében Romániához került. Így úti célunk eléréséhez határt kellett átlépnünk.

Első állomásunk Nagyváradon volt. Itt megnéztük a belváros legszebb épületeit, pl. a középkori várat, a Fekete Sas Palotát,  a Szent László királyunkról elnevezett templomot, majd a Holnap alkotóinak szobraival fotózkodtunk.
Aztán elsétáltunk a Szent László király által Nagyváradra áthelyezett püspökség székesegyházához is. Itt – bejárva a templom belsejét és külsejét - megbeszéltük a barokk stílusjegyeit. (A püspöki palota nem volt nyitva az ortodox húsvét alkalmából megtartott munkaszüneti nap miatt, így Szent László királyunk hermáját nem tudtuk megnézni.)

Következő megállónk Kolozsváron, Mátyás király szülővárosában volt. Itt megnéztük a városközpontban található Szent Mihály templomot, az előtte álló híres magyar hadvezérek – köztük Mátyás – szobrait, illetve koszorúztunk Mátyás király szülőházánál.
Ezután Magyarfenesen felkerestük a szállásunkat, és egy finom vacsora után próbáltuk kipihenni az első nap hosszú utazását és izgalmait.

A 2. napot Tordán kezdtük, ahol megnéztük a sóbányát. Leereszkedtünk a 13 emelet mélységbe, és közben érdekes információkat hallottunk a sóbányászat történetéről, illetve megtekintettük a kitermeléshez használt eszközöket.
A tanulók kipróbálták a mélyben kialakított játszótéret, minigolf pályákat, óriáskerekeztek, és megnézték a csónakázótavat is.

Torockóra mentünk ezután –  a székelyek legnyugatibb településére, jellegzetesen szép házaival és a híres Székelykővel, ami miatt itt kétszer kel fel a Nap. Tettünk egy sétát, felkerestük a legrégebbi házat, megnéztük a vízikereket, majd folytattuk tovább utunkat Gyulafehérvár felé.
A középkori Erdélyi Fejedelemség központjában felkerestük a csillagvárat. A volt püspöki, most érseki székesegyházban koszorúztunk Hunyadi János síremlékénél, majd lesétáltunk a Károly- kapuhoz.
A nap végén felkerestük szállásunkat Déván, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány házaiban.

A 3. napot Vajdahunyadon kezdtük, a Hunyadi család névadó várában. A kicsi, de annál szebb várat egy játékos feladatlap segítségével jártunk be.

Marosillyén egy rendhagyó történelem órán vettünk részt és ismertük meg Bethlen Gábor fejedelem életét és szülőhelyét.

Délután Déva várába mentünk fel – a csoport nagyobbik része a lépcsősoron közelítette meg a várat, míg ma többiek körbe sétáltak inkább. A felújítási munkálatok miatt a felvonó nem működött, és a vár felső része is le volt zárva. Az eső miatt a gyermekotthonból nem volt kísérőnk – mi viszont semmiképpen nem akartuk kihagyni a vársétát, ezért vállaltuk annak a lehetőségét is, hogy jól elázunk. Míg esett az eső egy fedett részen játszottuk el Kőmíves Kelemen balladáját.
Este részt vettünk Böjte Csaba testvér szent miséjén (annak ellenére, hogy református iskolában tanulunk, tanítunk, vannak közöttünk katolikusok is - így páran nem csak külső szemlélőként élték meg ezt az alkalmat). Utána találkoztunk a gyermekotthon lakóival. Megismerkedtünk az életkörülményeikkel, a beszélgetések során a különbözőségek ellenére közös pontokat, témákat kerestünk, amelyek szóval tartották a gyerekeket.
Nagy hatással voltak a tanulóinkra a gyermekotthonban látottak, mert ilyen helyen itthon sem jártak még. Ahogy maguk és szüleik is megfogalmazták, most döbbentek csak rá, hogy milyen "jó dolguk" is van, hogy mennyire természetesnek veszik azt, ami itthon körül veszi őket, mindazokat a dolgokat, amiket különösebb kérés nélkül is megkapnak. (Annak ellenére, hogy iskolánkban is szoktunk időről-időre adományt gyűjteni rászoruló iskolatársak, vagy más intézmények számára.)
Az adományátadás után még volt módunk kicsit beszélgetni Csaba atyával, pár kérdést intézni hozzá az alapítvány születésével, működésével kapcsolatban.

Az utolsó napot Aradon kezdtük, ahol megkoszorúztuk az 1849-ben itt kivégzett 13 vértanú emlékművét, majd rövid sétát tettünk a belvárosban.

A kirándulás utolsó állomása Nagyszalontán volt. A Csonka toronyban megnéztük az Arany János Emlékmúzeum kiállítását, ami a költő életét és tevékenységét mutatja be változatos formában.

Élményekkel teli 4 napot töltöttünk Erdélyben, amely során sokat utaztunk, sokat láttunk, sokat tapasztaltunk (mi, kísérő pedagógusok is egy-egy gyerekkel kapcsolatban). A hazafelé vezető úton, már a határ magyar oldalán, aztán felszínre törtek az érzelmek: volt sírás-rívás, éneklés, élmények felidézése, apró huncutságok felfedése és köszönetnyilvánítás a kísérő felnőttek felé.