Projekt címe: Határtalanul - kirándulás Erdélybe

Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2024/1-000699

Résztvevők száma: 45 tanuló, 4 kísérő

A kirándulás időpontja: 2025.04.05-08.

 

BESZÁMOLÓ

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne"

Tamási Áron

Erdélyi álom – tanulmányi kirándulás hetedikeseknek

2025. április 05-től 08-ig tanulmányi kiránduláson vettünk részt Erdélyben.

Mindannyian izgalommal vártuk az indulás napját. Szombat hajnalban, 5 órakor indultunk az iskola elől. Az utazás első állomása Nagyvárad volt. ahol a Kanonok-soron végig sétálva megtekintettük a római katolikus székesegyházat, mely barokk stílusban épült. Megkoszorúztuk a téren található Szent László szobrot. A szobor szomszédságában álló Püspöki Palotában lévő a látogatói központban megnéztük Szent László hermáját, mely egy fej-ereklyetartó, amely I. László magyar király koponyájának egy darabját tartalmazza és a magyarság, valamint a magyar katolicizmus egyik legfontosabb történelmi ereklyéje. Az épületből kilépve rövid sétát tettünk a székesegyházat körülölelő Follmann Géza Bibliai Kertben ahol ámulva figyeltük a gyönyörűen pompázó tavaszi virágokat.

Utunk ezután Erdély történelmi határára, a Király-hágóra vezetett.

Rövid pihenő után indultunk is tovább Kolozsvárra. Itt már nagyon hideg szél fújt, majd az eső is eleredt. Elsőként a Mátyás-szobrot csodálhattuk meg, melyet 1902-ben állítottak hírneves uralkodónk, Hunyadi Mátyás tiszteletére, aki Kolozsváron született. Ezt követően megtekintettük a Szent Mihály – templomot, mely Erdély legkorábbi csarnoktemploma és második legnagyobb alapterületű temploma. Innen átsétáltunk Mátyás szülőházához, ahol koszorúztunk is.

Kolozsvárról elindulva, néhány óra utazás után, estére érkeztünk meg szálláshelyünkre, Nyikómalomfalvára, ahol vendéglátóink kellemes meleget varázsoltak szobáinkba. Vacsoránk és valamennyi étkezésünk bőséges és ízletes volt. Kellemesen elfáradva hajtottuk álomra fejünket.

Második nap utunk elsőként Székelyudvarhelyre vezetett. Útközben szembesültünk azzal, hogy éjszaka nem csak eső, hanem egyes helyeken hó is esett. Székelyudvarhelyen elsőként megtekintettük a Vasszékely szobrot, melynek elődje egy 1917-ben állított világháborús emlékmű. Az eredeti szobor cserfából készült és vaspikkelyekkel volt borítva, innen kapta a nevét is. 2020. március 15-én avatták fel az új, immár teljes egészében bronzból készült szobrot. A szobortól átsétáltunk a Református Kollégiumhoz, majd a város főterére. Innen utunk az Emlékezés parkjához vezetett, ahol 12 ismert történelmi, illetve mondabeli személyiséget ábrázolnak a szobrok, valamint tizenharmadikként a névtelen Vándor Székelyt.

Innen Szejkefürdőre vezetett utunk, ahol végigjárva a székelykapukat megkoszorúztuk Orbán Balázs sírját. A síremléktől dacolva a hideg széllel átsétáltunk a Mini Erdély Parkba, ahol Erdély legfontosabb történelmi épületeinek kicsinyített mását tekinthettük meg, valamint aki akart felülhetett a kisvasútra, mely egy körutat tett a parkban.

A délutánt Segesváron töltöttük. A várban barangolva megtekintettük az Óratornyot, és Dracula szülőházát is, felgyalogoltunk az 1642-ben épült Diáklépcsőn, ami egy 175 lépcsőfokból álló, fedett lépcsősor, és a segesvári óváros alsó részét köti össze a Várhegy tetejével. Petőfi Sándor mellszobránál is tisztelegtünk egyik legnagyobb költőnk emléke előtt.

Mielőtt visszatértünk volna a Nyikómalomfalvára még megálltunk Fehéregyházán, ahol megkoszorúztuk az 1849. július 31-én utoljára látott Petőfi Sándor emlékművét.

Harmadik napunk reggelén már -6 °C-ot mutatott a hőmérő. Egy hosszú nap állt előttünk, Erdély legismertebb népi mesterségeivel ismerkedtünk. Reggeli után egy fafaragó mester vezetett minket végig Nyikómalomfalva legérdekesebb székelykapuin keresztül műhelyébe, ahol mi magunk állíthattunk össze egy félkész székelykaput, valamint kipróbálhattuk a fafaragást is.

Ezután Farkaslakán útba ejtettük Tamási Áron síremlékét, ahol elhelyeztük az emlékezés koszorúit. A Tamási Áron sírja melletti Milleniumi Emlékparkban, a tizenhárom aradi vértanú emlékére állított kopjafák között talált helyet magának az első székelyföldi Trianon-emlékmű, melyet 2010. június 6-án avattak fel. Miután kigyönyörködtük magunkat, Korondra vettük utunk, ahol tovább ismerkedtünk a különböző mesterségekkel. A Szász Méhészetben betekintést nyerhettünk a méhek világába, valamint 12-féle mézet kóstolhattunk meg. A taplászat mesterségről megtudtuk, hogy kihalófélben lévő szakma, mely a 100-150 éves fákon nőtt gombák, úgynevezett taplók felhasználásával készít dísz- és használati tárgyakat. Ezután megismerkedtünk a sófeldolgozás mesterségével is. Ezt követően helyi kézműves portékák vásárlására nyílt lehetőségünk.

Kellemesen elfáradva tértünk vissza szálláshelyünkre, de a délután folyamán még várt ránk egy nagy kaland. Az indulás időpontjára már nagyon elromlott az idő. Viharos szél fújt, a hőmérséklet a fagyponthoz közelített és időnkét havazott. Kis csapatunk minden bátorságát és ruháját összeszedve nyitott dzsipekkel indult el a közelben lévő, 958 méteres magasságban elhelyezkedő Jézus szíve kilátó meghódításának. Ezt a monumentális alkotást 2013. augusztus 17.-én avatták fel. A szobor fejrészébe csigalépcső vezet. 22 méteres magasságával Kelet-Európa legmagasabb Krisztus-ábrázolásának számít. Legfőbb alapanyaga rozsdamentes acél, és egy két méteres betontalapzaton áll. Az acél szobor kilátóként is fukcionál. A bátrabbak közülünk felmentek a legtetejére, közben pedig megtapasztaltuk, hogy a hó vízszintesen is tud esni, ha hóvihar van. A szállásunkra visszatérve megpróbáltunk felmelegedni és kicsit pihenni, mert a vacsora után meglátogatott minket a Boróka Táncegyüttes, akik egy rövid bemutató után táncházat szerveztek nekünk, igazi táncos mulatságot varázsoltak számunkra.

Az utolsó Erdélyben töltött napunk reggelén már -8°C volt. Miután megreggeliztünk és elköszöntünk vendéglátóinktól, a Tordai sóbányában tettünk látogatást, mely Erdély egyik legérdekesebb látványossága. A sóbánya turisztikai központ, gyógyhely, egy kisebb templom, teke és golfpálya, biliárdasztalok és egy kiváló akusztikájú amfiteátrum is helyet kapott benne, valamint egy itt valószerűtlennek tűnő óriáskerék és félóránként induló csónaktúra is a látogatók rendelkezésre áll. A bejutás gyalogosan vagy egy panorámalift segítségével is lehetséges. Nagyon sajnáltuk, hogy csak rövid ideig lehettünk lent a bányában, de nagyon hosszú út állt még előttünk, ezért indulnunk kellett.

A Királyhágón még megálltunk és búcsút vettünk Erdélytől.

Összességében egy hideg, de nagyon tartalmas kiránduláson vehettünk részt, amely során rengeteg felejthetetlen új élménnyel, tapasztalattal, ismerettel gazdagodtunk.